Minden mesének van eleje és vége... borzalom... semmit soha nem bíznak a véletlenre, és harciasan kikötik, hogy boldogan éltek, amíg meg nem haltak...  bla bla... Hitetlen lettem a happily ever after végződések terén is, ugyanakkor sóvárgok valami után, amit megfogalmazni sem tudok…

Az élet legcsodálatosabb pillanatai váratlanul kopogtatnak. Nem kapunk időt, hogy eldöntsük kérünk e belőlük vagy sem, mert amilyen balgák vagyunk mi emberek, mérlegelnénk és mérlegelnénk és végül mire bármilyen eredményt is kapnánk, a pillanat elillan, a lehetőség…

Stíluskorlátok nélkül egy éjszakai edzés előtti szösszenettel kezdem. Mosoly. Egyetlen porcikám sem kiáltott ezért, mégis diadalt arattam magam felett. Talán semmiségnek tűnik, az olyan emberek számára, mint én is, ez hatalmas  lépés. Úrrá lenni önmagunkon, akaratunkon, és…