shutterstock_125452361_1396767570.jpg_584x322

Eljön az idő, amikor majd... vagy nem fog eljönni. Nemjön el az idő, amikor szabadon ölelhetem meg, s boldog lehetek vele, mégis... Tétován lebegnék csak a létben, ha nem ismertem volna meg, s vele mindazon érzések hadát, amit adott akarva, vagy akaratlan. Azt szokták mondani, hogy a csúcson kell abbahagyni... Létezhet az érzelmeknek csúcsa? Olyan felismerés, mely után minden már csak bazári giccsparádé? Nem kell más, nem lesz más. Az élet megtanított igazán szeretni, s lemondani önző boldogságokról, mások természetes boldogságáért. De arra nem tanít majd meg soha, hogy elfelejtsem, hogy ne szeressem, hogy mást szeressek ...Csak egy életem van, s ebben az egy életben lehetek boldog, vagy nyomorult ...

A bejegyzés trackback címe:

https://theinvisiblemen.blog.hu/api/trackback/id/tr605957414

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása